Csehov: Cseresznyéskert (1903) a drámairodalom egyik legnagyobb klasszikusa, mely egy korszakváltás jelképes történetét mutatja be. A darab középpontjában Ranyevszkaja földbirtokosnő és családja áll, akik anyagi nehézségek miatt kénytelenek megválni ősi birtokuktól és szeretett cseresznyéskertjüktől. A műben Csehov finom iróniával, ugyanakkor mély drámaisággal ábrázolja az elmúlás és változás elkerülhetetlenségét, a régi világ széthullását és az új társadalmi réteg felemelkedését.
A Cseresznyéskert egyszerre megható családtörténet, társadalmi látlelet és szimbolikus dráma. A cseresznyéskert maga nemcsak a szépség és a múlt emléke, hanem az idő múlásának és az elkerülhetetlen változásnak is jelképe.
Csehov darabja a mai napig aktuális, hiszen kérdései – hogyan viszonyulunk a múlthoz, a változáshoz, az új kezdethez – minden korszakban érvényesek.
Szereplők
- Ranyevszkaja Anna Andrejevna – a földbirtokosnő, aki hosszabb párizsi tartózkodás után tér vissza. Érzelmes, szórakozott, a birtok sorsát nem tudja reálisan kezelni.
- Anya – Ranyevszkaja lánya, tiszta szívű, reményekkel teli fiatal lány.
- Várja – Ranyevszkaja fogadott lánya, gyakorlatias, vallásos, ő tartja kézben a háztartást.
- Gajev Leonyid Andrejevics – Ranyevszkaja bátyja, szintén életképtelen, nosztalgiába menekülő figura.
- Lopahin Jermolaj Alekszejevics – egykori jobbágy fiából lett tehetős kereskedő, aki végül megvásárolja a birtokot és kivágatja a cseresznyéskertet. Ő testesíti meg az új társadalmi réteg felemelkedését.
- Trofimov Pjotr Szergjevics – örök diák, idealista, aki a jövőt képviseli, ugyanakkor gyakorlatlan az élet dolgaiban.
- Firsz – idős szolga, a régi világ maradványa, aki elfeledve, elhagyatva marad a darab végén.
- Epihodov, Jásnya, Szimeonov-Piscsik és más mellékalakok – komikus vagy tragikomikus figurák, akik színesítik a dráma világát, és jelzik a társadalmi sokszínűséget.
Felvonások rövid tartalma
I. felvonás
Ranyevszkaja hosszú párizsi tartózkodás után visszatér családjával a vidéki birtokra. A cseresznyéskert virágzik, de a család adósságokban úszik. Lopahin, a gazdag parasztfiúból lett kereskedő gyakorlati megoldást javasol: a kertet telkekre kellene parcellázni és bérbe adni. A család viszont inkább álmodozik a régi dicsőségről, és nem akar változtatni.
II. felvonás
A család és barátaik a birtok parkjában beszélgetnek. A múlt és jövő víziói ütköznek: Lopahin a gyakorlati boldogulásról beszél, Trofimov, az „örök diák” a jövőről és a társadalmi fejlődésről ábrándozik. Ranyevszkaja még mindig érzelmei és régi emlékei rabja.
III. felvonás
A bál közben érkezik a hír: a birtokot elárverezték. Mindenki feszülten várja az eredményt. Lopahin jelenti be diadalmasan, hogy ő vásárolta meg a birtokot, és azonnal ki fogja vágatni a cseresznyéskertet, hogy telkeket alakítson ki. A családtagokat sokkolja a hír, de cselekedni már késő.
IV. felvonás
A család búcsúzik a háztól. Ranyevszkaja ismét Párizsba készül, Anya és Trofimov a jövőről álmodnak. Várja magányosan marad, Lopahin boldog, de kissé üres győztesként indul tovább. A darab utolsó, megrázó képe: a házat elhagyták, a távolból hallatszik a fejszecsapás a fákon, és Firsz, a régi szolga elfeledve, egyedül marad a lezárt házban.
A felvonások sorrendje jól mutatja a fokozódó feszültséget: az álmok és illúziók (I–II.) összeütköznek a rideg valósággal (III.), majd a régi világ végleg elbukik, helyet adva az új társadalmi rendnek (IV.). A kert kivágása szimbolikus: a szépség és a múlt pusztul el, hogy gazdasági racionalitás léphessen a helyére.