H. G. Wells, a „tudományos-fantasztikus irodalom atyja” egyik legismertebb regényében a láthatatlanság mítoszát dolgozza fel. A történet főhőse, Griffin, a zseniális, de magányos tudós, aki felfedezi, hogyan válhat láthatatlanná. Ám a tudományos áttörés hamar rémálommá válik: a szabadság és hatalom ígérete helyett Griffin a társadalom peremére szorul, és önnön őrületének foglyává lesz.
A regény egyszerre izgalmas kaland és mély társadalmi parabola. Wells a láthatatlanság motívumát arra használja, hogy megmutassa: az emberi természet sötét oldalát a tudomány sem képes megváltoztatni. A mű ma is időszerű kérdéseket feszeget: Mi történik, ha a tudományos felfedezések erkölcsi kontroll nélkül születnek? Hogyan változtatja meg a hatalom a személyiséget?
A láthatatlan ember nemcsak a sci-fi irodalom egyik klasszikusa, hanem a modern kultúra állandó hivatkozási pontja is, amely filmek, képregények és sorozatok tucatjait ihlette.