Móricz Zsigmond Rokonok című regénye a korrupció és a politikai élet kíméletlen szatírája, amely megmutatja, hogyan képes a hatalom és a rokoni kapcsolatok hálója felemészteni az egyént.
Összefoglaló
A történet főhőse Kopjáss István, a kisvárosi ügyész, akit polgármesterré választanak. Eleinte becsületes, tisztességes emberként akarja vezetni a várost, és szeretne rendet tenni a közigazgatásban.
Hamarosan azonban szembesül azzal, hogy a politikai életet átszövi a korrupció, a rokoni összefonódások és a klientúra. Rokonsága – akikkel korábban nem is tartott szoros kapcsolatot – most hirtelen köré sereglenek, és különféle előnyöket, állásokat, pénzt követelnek tőle.
Kopjáss egyre inkább belesodródik a rendszerbe: kezdetben csak apró kompromisszumokat köt, majd egyre nagyobbakat, végül maga is a korrupció részesévé válik. A politikai játszmák, a sajtó támadásai és a személyes gyengeségei miatt teljesen elbukik.
A regény tragikus zárása azt mutatja, hogy az egyén tisztessége és jó szándéka kevés, ha a környezet rothadt és a hatalom logikája könyörtelenül bedarál mindenkit.
Adatok
- Műfaj: társadalmi-politikai regény
- Megjelenés: 1932
- Téma: korrupció, rokoni kapcsolatok hálója, politikai hatalom természetrajza
- Történelmi háttér: a két világháború közötti Magyarország politikai és társadalmi válsága
Szereplők
- Kopjáss István – a főhős, idealista, tisztességes ügyész, aki polgármesterként gyorsan a korrupció hálójába keveredik.
- Kopjásné – a felesége, aki szintén rokoni kapcsolatokon keresztül előnyökhöz akar jutni, és gyengíti férje ellenállását.
- Rokonok – távoli családtagok és ismerősök, akik hirtelen előkerülnek, és politikai, anyagi előnyöket követelnek Kopjásstól.
- Politikai ellenfelek és sajtó – a helyi közélet szereplői, akik álnok módon használják ki Kopjáss gyengeségeit, és hozzájárulnak bukásához.
Értelmezés
A Rokonok Móricz egyik legaktuálisabb regénye: a korrupció, a politikai klientúra és a hatalom természetének ábrázolása időtálló és máig érvényes. A regény központi kérdése, hogy lehet-e tisztességesen politizálni egy olyan rendszerben, ahol minden a kapcsolatokon és a kölcsönös előnyökön alapul.
Kopjáss István tragédiája az, hogy hiába indul tiszta szándékkal, fokozatosan megalkuszik, és ugyanazt teszi, amit elődei. A „rokonok” Móricz művében nemcsak konkrét családtagokat jelentenek, hanem szimbólumai egy egész társadalmi rendszernek, amely minden tisztességet felemészt.
A regény kritikája egyszerre társadalmi és erkölcsi: Móricz azt mutatja meg, hogy az egyén morális integritása semmit sem ér, ha a környezet és a rendszer maga korrupcióra épül.