Móricz regénye a dzsentri világ tragikus hanyatlásának, az önpusztító mulatozásoknak és a magyar társadalom válságának drámai rajza.
Összefoglaló
A történet középpontjában Szakhmáry Zoltán, a művelt és jó szándékú dzsentri birtokos áll, aki megpróbálja gazdaságát modernizálni és rendbe hozni, de környezete – a tespedő, mulatozó dzsentri társaság – visszahúzza és akadályozza.
Zoltán feleségével, Rozival boldogtalan, így menekülést keres a szenvedélyben: viszonyt kezd egy gazdag parasztlány, Szijjártó Marika iránt. Közben egyre inkább elnyeli a féktelen ivászat, mulatozás, vadászat világa, amely látszólag a „szabadságot” és a férfiasságot jelenti, valójában azonban az önpusztítást.
A regény központi jelenete egy nagy mulatság („úri muri”), ahol a részegség, a mértéktelenség és a botrányos viselkedés nyíltan megmutatja a dzsentri osztály dekadenciáját. Zoltán végül teljesen elveszíti az egyensúlyát: házassága tönkremegy, tervei összeomlanak, és személyes sorsa is tragédiába torkollik.
Adatok
- Műfaj: realista regény
- Megjelenés: 1928
- Téma: dzsentri világ hanyatlása, önpusztító életforma, a modernizáció lehetetlensége a régi társadalmi keretek között
- Történelmi háttér: a két világháború közötti Magyarország társadalmi problémái
Értelmezés
Az Úri muri Móricz egyik legsötétebb regénye, amely kegyetlen pontossággal mutatja be a dzsentri réteg pusztulását. A regény központi üzenete, hogy a régi világ már nem életképes: a féktelen mulatozások, a rövid távú élvezetek és a látszatfenntartás mögött kiüresedett életek és reménytelen jövő húzódik meg.
Szakhmáry Zoltán tragédiája az, hogy felismeri a változtatás szükségességét, de nem tud szembefordulni környezete értékrendjével – végül ugyanabba a pusztító örvénybe sodródik, amely ellen harcolt volna.
Móricz a dzsentri világot nemcsak társadalmi problémaként, hanem erkölcsi kérdésként is láttatja: mi történik, ha egy réteg képtelen alkalmazkodni, és pusztán önpusztításban éli fel maradék erejét?