„Egy orvos-tengerész bejárja a világ legfurcsább népeit: egyszer túl kicsi mindenki, másszor túl nagy, később értelmetlen tudósokkal és ló-emberekkel vitatkozik – végül rájön, hogy az emberek borzasztóak.”
Összefoglalás
Lemuel Gulliver hajóorvosként indul útnak, de minden utazása során különös világokba vetődik.
Első rész: Liliputban, az apró emberek országában, a politikai kicsinyesség és hatalmi játszmák karikatúráját látja.
Második rész: Brobdingnagban, az óriások országában Gulliver maga válik törpévé, és a hatalmasok szemében az emberi civilizáció nevetséges és kegyetlennek tűnik.
Harmadik rész: Lapután és a hozzá tartozó szigeteken értelmetlen tudományos és filozófiai kísérletekkel találkozik, amelyek az emberi tudás hiábavalóságát gúnyolják.
Negyedik rész: a nyihahák, értelmes lovak országába kerül, ahol az emberszerű, alantas jahoók világát utálattal szemléli. Gulliver végül visszatér Angliába, de kiábrándultan, az emberektől elfordulva él tovább.
A mű egyszerre kalandregény és kegyetlen társadalmi szatíra.
Adatok
Cím: Travels into Several Remote Nations of the World, in Four Parts, by Lemuel Gulliver (magyarul: Gulliver utazásai)
Szerző: Jonathan Swift (1667–1745), ír származású angol író, szatirikus
Megjelenés: 1726, London
Műfaj: utaztató regény, szatirikus kalandregény, utópiaparódia
Forrás és előzmény: a kor népszerű útleírásainak és felfedezői beszámolóinak paródiája
Nyelv, stílus: tudományosnak tűnő, részletes, száraz leírások, amelyek épp a túlzás révén válnak ironikussá
Érdekesség: hatalmas siker lett, első kiadása néhány hónap alatt elfogyott; sokan kezdetben valós útleírásnak vélték
Értelmezés
A Gulliver utazásai nem egyszerű gyerekkönyv, hanem a 18. század egyik legélesebb szatírája. Swift az utazásokon keresztül bírálja az angol társadalmat, a politikai hatalmi harcokat (Liliput), a hatalmasok önkényét (Brobdingnag), a tudomány értelmetlen öncélúságát (Laputa), és végül az emberi természet romlottságát (jahoók). A könyv keserű üzenete az, hogy az emberi faj kicsinyes, önző és esendő. Gulliver alakja az olvasót képviseli: kezdetben csodálkozó, majd kiábrándult, végül embergyűlölő lesz.
A mű az utópikus irodalom és a felvilágosodás kritikus szárnyához kapcsolódik: a ráció és a haladás dicsőítése helyett Swift a visszásságokat, ellentmondásokat és kudarcokat mutatja.
Háttéranyag: felvilágosodás és szatíra az angol irodalomban
A 18. században Anglia az útleírások, felfedezőbeszámolók és „utaztató regények” divatját élte. Defoe (Robinson Crusoe) az egyéni boldogulást, Swift ezzel szemben a társadalmi ellentmondásokat állította középpontba. Az angol felvilágosodás irodalma gyakran használt szatirikus formát (Swift: Szerény javaslat, Pope: Gúnyiratok), hogy bemutassa a politikai és erkölcsi visszásságokat. A Gulliver utazásai így a korszak kritikai attitűdjének kiemelkedő műve, amely máig aktuális, mert az emberi gyarlóság időtlen jelenség.
Itt ingyen elolvasható a Gulliver utazásai.